Bójáról – bójára

Andocsi Zoltán
 

Az 51. kékszalag mezőnye 2019. július 18. napon reggel 09:00 órakor rajtolt el és mi a Patience Team (Bodó Péter Zoltán, Bodó Péter és Andocsi Zoltán), - mint az előző évben is - újra ott voltunk a Patience fedélzetén. A hajó kiválóan felkészítve, a legénység felkészülve és kimondva - kimondatlanul úgy álltunk ott, hogy verseny végén végre felállhassunk a dobogóra az múlt év 4. helyezése után.

Az első fejtörés közvetlen a rajt előtt, mint mindig: melyik oldalról rajtoljunk? Nem volt olyan kifújt szél, ami ebben a döntésben megkönnyítette volna a dolgunkat, végül is közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, középről indulva tudunk majd alkalmazkodni a változásokra.

Sikerült viszonylag távol maradni a nagyobb hajóktól, így tiszta szélben hajóztunk a rajt után. A verseny ezen szakaszán még nehéz megmondani, hol állunk a konkurensekhez képest, de elégedettek voltunk a tempóval, egy-egy szélcsíkon meglódulva, majd lelassulva, de haladtunk a kenesei bója felé, amit aztán egy takkal, cirka 4 óra vitorlázás után megkerültünk.

Ott aztán kiderült, hogy az elégedettségünk ellenére az osztályunkból négyen is előttünk vették az első bóját, ebben a kategóriában az élhajó ekkor előttünk hajózott fél órával. De tudtuk, hogy még messze a vége…

Siófok felé cirkáló szakasz következett, itt hol úgy tűnt, hogy rohanunk, néha érthetetlen okok miatt a többiek rohantak. A siófoki kaput megtalálni már alapból nagy kihívás, annak ellenére, hogy az előttünk hajózók is ott forgolódnak. De megtaláltuk és áthaladtunk rajta 16:26 órakor, egy újabb támpont hol is állunk. Továbbra is az 5. helyen voltunk az osztályunkban, de kicsit megkeveredtünk, mert van, akit előztünk, de volt aki minket előzött. A hátrányunk az osztályunk élhajójához képest 1 órára nőtt és bár még korán volt számolni, úgy gondoltuk ez a különbség az, ami nem nőhet tovább, ahhoz hogy a yardstick számítással még megelőzhessük.

Siófok után a szoros megközelítése és az azon áthajózás is nehézkes volt, kedvezőtlen szélviszonyok között küzdöttük le ezt a szakaszt.

Na de ez már a Mi medencénk! A szelet itt is mindenki csak kereste. Van, akik a déli, van, akik az északi oldalt választották és közben be is sötétedett. Mi északabbra voltunk, amikor megjött a várva várt szél, amivel 7-8 km/h sebességgel is haladtunk, sőt egy-egy befúvással elértük az óránkénti 12 km/h-t is, ami ezen a versenyen kimondottan ritka pillanat volt. Szélcsíkokon lehetett haladni előre, ami volt, hogy nekünk kedvezett, és volt, hogy a tőlünk 100 méterre hajózóknak.

Hajnali 03 óra körül értük el Balatonfenyves partjait és haladtunk tovább. Elképzelésünk sem volt, hogy hol állunk a mezőnyhöz képest, és a következő támpont – Keszthely - még messze volt.

Mint kiderült nagyon messze, mivel szokás szerint a Keszthelyi öbölben elfogyott a szél és csak vánszorogtunk a bója felé. Egészen 07:30-ig, amikor is elindultunk a cél felé. Littkey Farkas szerint ezen a szakaszon kell megnyerni a versenyt.

Az előjelek jók voltak, az osztály élhajója Siófok és Keszthely között nem hogy növelte volna előnyét, de pár percet hoztunk is rajta, sőt ez idő alatt feljöttünk az osztály abszolút harmadik helyére.

Szél alig, lépésben haladtunk az északi part mentén Györök irányába. Páran délnek vették az irányt, mi ekkor még maradtunk északon. Előttünk a vitorlákat hol kifújta a szél, hol összeestek. Gondolkodtunk, hogy mi is elindulunk délnek, de igazából nem tudtuk eldönteni melyik a jobb döntés.

Elhagytuk Balatongyörököt, amikor úgy látszott, hogy a Fenyves előtti vízterületen pár cirkáló, komótosan, de kifújt szélben halad, azonban északabbra többen összeesett vitorlával vesztegelnek.

Az eddigi dilemmánknak ez véget vetett és délnek vettük az irányt. Innentől kezdve úgy tűnt, minden úgy alakul, ahogy az nekünk kedvező. Délen mi is megkaptuk az É-ÉNY-i szelet, amit a bliszterrel úgy vitorláztunk meg, ahogy azt talán senki az akkor még versenyben lévők közül.

Rohantunk, olyan sebességgel, hogy ráfutottunk az osztályban második helyen lévő hajóra a Hablatyra, akit egy rövid csatát követően meg is előztünk. Másodikak vagyunk YSIII. abszolútban!!!

Közben az is kiderült, hogy az élhajó, a lengyel Calibra21 az északi partot választotta, ahol kedvezőtlenebbek voltak a szélviszonyok, így hozzájuk is közeledtünk. Szemes és Szárszó között haladtunk olyan kellemes szélben, hogy már azt is elterveztük, kb. mikor érünk a szoroshoz. Aztán jött egy hírtelen erős szélváltás, amit Puci szerencsére már akkor észlelt, amikor az még a part fölött volt. Gyorsan vitorlát cseréltünk és így időben tudott változtatni a kormányálláson. Ezzel a manőverrel hírtelen több kilométerre elhúztunk a mögöttünk lévőktől.

A szoros előtt aztán 1 kilométerre a szél elállt, valamicske nyugati szél fújdogált, de az is elállni látszott. Mögöttünk pár 100 méterre a víz teljesen kisimult és ez a sima felület egyre közeledett felénk. A bliszter még néha-néha kifeszült, de nem tudtunk jó irányba haladni vele.

Rövid tanácskozást követően megegyeztünk, hogy ebben a szélben akkor van esélyünk „elmenekülni” a szélcsend elől és a szoros felé haladni, ha felhúzzuk a spinakkert, amit ezen a hajón az elmúlt 10 évben senki nem használt. De mi úgy futtattuk ki a spint, ahogy azt kell és bár lassúlépésben, de jó irányba haladtunk. A mögöttünk lévő hajók teljesen megálltak, mint később kiderült annyira, hogy utánunk 3,5 órával később futottak be Füredre.

Egy ellenfelünk maradt, a lengyel hajó, de azt sajnos, nem láttuk a szorosban, így joggal gondolhattuk, hogy még átért a szoroson, amikor még volt szél.

A keleti medence mindig meglepetéssel vár, ahogy átértünk szoroson jött a befújás. De minket nem tudott meglepni, időben bontottuk a spint és haladtunk fockkal.

A szélirány váltakozó volt, hol tudtuk a blisztert használni, hol a fockal haladtunk. Ahányszor változott az irány, annyiszor váltottuk a vitorlát is.

Az utolsó 2 km megint szélcsendesebb lett, de szép lassan haladtunk, pár hajó társaságában. A lengyel hajót sehol nem láttuk, éreztük, hogy célba ért, de versenyeztünk, mert a yardstick számításban még bízhattunk. De sajnos, már egy órája is hajóztunk a cél felé és ez az óra különbség már soknak tűnt.

500 méterre lehettünk a céltól, amikor az előttünk lévő 5-6 hajóból álló boly a célhoz ért és akkor egy nagyobb hajó takarásából előkerült az első számú ellenfelünk.

Nincs még a célban!!!

Tovább koncentráltunk és 1 nap 10 óra 59 perc és 07 másodperc versenyzés után elértük a célvonalat, mindössze öt perc hátránnyal a YSIII. osztályban többszörös Kékszalag győztes Calibra21 mögött.

Ez pedig elégnek bizonyult, hogy az előnyszámítást követően mi állhassunk a dobogó legfelső fokára, erre pedig titokban sem számítottunk. Vagy talán?!!!

Ezek után mi a cél?

Hát a címvédés! De ha nem sikerül, akkor ismét eltöltöttünk pár kellemes órát együtt, ami felér minden győzelemmel!

Andocsi Zoltán
Patience Team